Önnevelés

Az önismeret nem elég, cselekedni kell! 

Grafológiai személyiségképet néha az önismereti út első lépéseként kérnek a fiatalok. Bizonytalanságaik eloszlatását, még kialakulóban lévő személyiségük támogatását várják. Útmutatást a jövőre nézve, hogy saját képesség-készletükkel, tulajdonságaikkal és viselkedési mintájukkal milyen irányba induljanak el az életben.

A haladók, akik már valamennyire ismerik magukat, és tudatosan keresik is a lehetőségeket, módszereket önmaguk mélyebb megismerésére, már tisztában vannak a viselkedésükkel, képességeiket jobbára kiaknázták, talán még objektívan is képesek magukra tekinteni. Ők akkor fordulnak hozzánk, ha elakadnak életük valamely területén, kudarc éri őket, vagy váltani szeretnének, és úgy érzik külső megerősítésre is szükségük van ehhez.

 
A grafológia fejlődése mára már lehetővé teszi, hogy a tudatalatti által vezérelt, kevésbé ismert területekbe is bepillanthassunk.  

Ha már azt is tudjuk, hogy milyen kényszer, parancs, vagy tiltás vezérel minket, hogy milyen hiedelem gátol bennünket, és mire támaszkodhatunk, úgy gondolhatjuk, már sínen vagyunk, kiegyensúlyozottan, elégedetten élhetünk.

Sokan azt hiszik, hogy maga a tudatosság, annak az ismerete, hogy miért cselekszünk bizonyos módon, már elég. Azonban az önismeret, még semmi. Pozitív változást csak önneveléssel érhetünk el. Van aki rájön, hogy cselekednie is kell. Egyszerűen csak észreveszi, hogy "már megint azt csinálom" és abbahagyja. Ha sokszor tesz így, egy idő után az új viselkedés épül be a személyiségbe a régi helyett.

A változtatáshoz akaraterő, bátorság és sok gyakorlás kell. Ne legyünk türelmetlenek magunkkal, de vállaljuk fel, hogy változni akarunk.