A harag mögött mindig fájdalom áll - I. rész

Mindnyájan dühösek leszünk olykor, de a harag kinyilvánítása többnyire több problémát generál, mint amennyit megold. Mégsem szabad elfojtani, fontos, hogy felismerjük a mögötte meghúzódó frusztrációt, félelmet és fájdalmat, és megtanuljuk elengedni, hogy végül az empátiának és a megértésnek adhassa át a helyét. Ehhez nyújt hathatós segítséget - terapeuták ás laikusok számára egyaránt - Riekje Boswijk-Hummel könyve: Harag - Felismerni, megérteni, elengedni.
Az alábbiakban ennek a könyvnek a gondolatait foglaljuk össze több részletben.

Ráhangolódásképpen nézzetek bele a Hulk című filmbe. Érzitek, hogy mit érez Hulk? Érzitek a tehetetlenségét? Éreztetek már ilyen őrjöngő dühöt?

 

A harag mindig pusztító magunkra vagy környezetünkre nézve

I. Harag mögött mindig fájdalom áll

Ahhoz,  hogy még jobban rá tudjunk hangolódni erre a témára játsszatok velünk egy kicsit és képzeljétek el az alábbi kis szituációt.

Fürdés a tavacskában

Képzeld el, hogy az egész napos kemény munka után hazaérkezel és nagyon meleg van. Kimerült vagy, izzadtnak érzed magad, ezért elhatározod, hogy elmész a házad közelében levő tavacskához, ahol rendszeresen szoktál úszni és fürdesz egyet. Összeszeded a holmidat és már el is indulsz. Az úton sétálva már alig várod, hogy lehűtsd magad a tiszta tóban, majd kikapcsolódásképpen feküdj egy kicsit a fűben. Az út, ami a tóhoz vezet kacskaringós és amikor elhagyod az utolsó kanyart is egyszerre az utadat állja egy óriási kerítés, rajta tábla: „Tilos az átjárás.”

Mi játszódik most le benned? Mi fut át a fejeden? Milyen érzéseket kelt a testedben?

Mi a harag?

A harag megértéséhez fontos látni, hogy mi is történik pontosan: várakozással tekintettél a tavacska felé, szerettél volna fürdeni, ez volt a célod. Szeretted volna elérni a célod, de aztán történik valami sokkoló, egy akadályba ütközöl, ami meggátol célod elérésében.

Hirtelen egyfajta rövidzárlatot élsz át, mely olyan érzés, mint a rémület. A rémülettől lebénulsz, a szervezeted különböző stresszhormonokat termel, egy pillanatra nem tudod, mit kellene tenned, frusztrációt és stresszt élsz át. A benned munkálkodó stresszhormonok arra sarkallnak, hogy menekülj, vagy küzdj meg az akadállyal. A frusztráció azáltal válik haraggá, hogy az akadály felé fordítod.

Haragosak leszünk tehát, ha valami megakadályoz bennünket célunk elérésében.

Mi lehet a cél?

A cél mindig valamilyen távolságra helyezkedik el tőlünk, térben vagy időben.

Kialakulhat azonban harag akkor is, ha nem célokról, hanem birtoklásról van szó. Például dühbe gurulsz, ha ellopják a kerékpárodat, megrongálják a kocsidat, vagyis kárt okoznak neked. A tulajdonod nincs tőled semmilyen távolságra, azonban a tulajdonunkkal azonosítjuk magunkat, ha tulajdonunkat megkárosítják az olyan, mintha bennünket sértenének meg, szervezetünk ettől szintén megtelik stresszhormonokkal. Tehát célunk lehet tulajdonunk sértetlenül való megtartása.

Milyen tulajdonunk van?
Vagyonunkon túl absztrakt tulajdonaink is vannak, mint: imázs, hírnév, tekintély, megbecsülés és hasonlók. Ezeket is képesek bizonyos akadályok tőlünk ellopni vagy megsérteni.

Fontos tulajdonunk a mentális tulajdonok, melyek eszmékben, elvárásokban, meggyőződésekben öltenek formát. Elvárhatod például, hogy partnered mindig hűséges legyen hozzád, az emberek őszinték legyenek, lehet valamilyen felfogásod a környezetvédelemről.

Mindenki rendelkezik valamilyen életfelfogással, hitbéli spirituális vagy politikai meggyőződéssel, mellyel szintén azonosulunk. Ha valaki más nézetet képvisel mint mi, és megpróbál minket a saját felfogásáról meggyőzni, azt könnyen támadásnak véljük és már jönnek is a stresszhormonok, frusztráció, harag.

A harag mögötti fájdalom

Azok az emberek, akik dühödten támadnak rá egy akadályra, általában nagyon félelmetesnek tűnnek, ugyanakkor fontos tudni, hogy a félelem a mozgatórugójuk: félnek a fájdalomtól, mely akkor következik be, ha nem érik el céljukat, és fel kell azt adniuk. A dühödten támadó emberek megkísérlik elhárítani az akadályt, hogy elkerülhessék a fenyegető fájdalmat.

Minden esetben igaz, hogy senki sem érzi a saját fájdalmát, amíg mérges. Hogy a fájdalmat már elszenvedte (tulajdonának elvesztése vagy megrongálása által) vagy csak fél a jövőbeni fájdalom lehetőségétől, az jelen esetben mindegy: aki mérges, nem érzi saját fájdalmát.

Ezek alapján a harag definíciója a következőképp hangozhatna:

A harag a fájdalomból vagy a fájdalomtól való félelemből születik, és valamilyen akadály ellen irányul azzal a céllal, hogy az akadályt leküzdje,és ezzel a fájdalmat meg nem történtté tegye, illetve megelőzze.

Tömörebben: a harag menekülés a fájdalom elől

vagy: a harag a fájdalom(tól való félelem)

Következő cikkünkben arról lesz szó, hogy miként pusztít bennünket, vagy környezetünket a haragunk, és milyen módszerekkel lehet megfékezni ezt a pusztítást.