Előző bejegyzésünkhöz kapcsolódva (Hogyan reagálhatunk a válságra?), tovább gondolva a témát, túl általánosnak érzem az írás üzenetét, bár
buzdításnak elmegy.
Mi, önismeret mániások sokszor találjuk szembe magunkat azzal a kifogással, hogy bár az
emberek többsége érdekesnek találja a grafológiát, nem hisz abban, hogy általa
változhatna valami az életében. Vagy, ha kér is elemzést, röpke egy hét múlva
már el is felejtette az abban leírtakat, esetleg pár napig még duzzad a mellkasa
a pozitív, lelkesítő mondatokra emlékezve. Miért van az, hogy csak egy szűkebb réteg gondolkozik el néha, hogy milyen érdekes a személyiség, hogy
kihasználja-e azokat a képességeit, melyekben tényleg jó? Kevesen elmélkednek olykor, hogy mi lehet az a
viselkedésmód, amellyel megnehezítik saját életüket?
Ők aztán, szép lassan tettekre is elszánják magukat, kis
lépésekben tanulva magukról, változni kezdenek.
Mi az a
tényező, ami az egyik emberben megvan, a másikban nincs?
 |
| A szabadság lehetősége |
A pszichológusok ezt belső lehetőségnek hívják, melyet az egyén
élettapasztalatai, gyermekkori élményei alakítanak. Vannak, akik szerint ez
vagy lesz valakinek, vagy nem. Gyakran, az alkoholista szülő példáját említik: mivel a gyermek születésétől kezdve magába szívja a körülötte élők érzéseit,
viselkedését, megküzdési módját, egyszóval belőlük épül fel a személyisége, nem
lehet más választása, vagy ő is alkoholistává válik, vagy ennek éppen az
ellenkezőjét teheti, soha nem nyúl a pohár után. Ebben az esetben sem dönt
saját elhatározásból, csak az ellenkezőjét teszi, mint szülei. Sajnos ettől még
nem reagál az őt érő hatásokra, stresszre, leküzdendő akadályokra szabadon,
saját megoldási móddal felfegyverkezve, mert ennek nincs meg a belső lehetősége.
(Kicsit árnyalja a képet, ha az egyik szülő viszonylag ép
lelkű).
Ezzel szemben én azt gondolom, hogy a gyermek, miközben
felnő, megismeri a körülötte élő embereket, olvas, tanul, információkat gyűjt, más
példákat lát, és levonja a következtetéseket, saját szüleire és életükre
vonatkozóan. Tudatosan dönthet arról, hogy Ő más utat keres. Ma már sokféle
segítséget is kaphat ehhez. Én nem írnám le azokat az embereket, akik
valamilyen hátránnyal indultak. Sokszor éppen a hátrányos helyzet sarkalja
hatalmas teljesítményekre az embereket. Véleményem szerint inkább a
tudatlanság, (nem tanulatlanság) az önmagunkkal való törődés hiánya, és az
érzelmi intelligencia alacsony foka az oka annak, hogy benne maradunk kilátástalan
helyzetekben. Aki azt gondolja, hogy mindent tud az életről, aki nem nyitott az
információkra (és itt nem a Tesco legújabb ajánlataira, vagy vicces FB hozzászólásokra gondolok), akiben nincs
már tudásvágy, az nem adja meg magának a belső lehetőséget, még ha a külsők
adottak is lennének.
Vajon vannak olyan tulajdonságok, személyiségjegyek melyek
befolyásolják, hogy milyen mértékben vagyunk képesek a változtatásra, a tudatos
életvezetésre? Gondolok itt például az önbizalomra, magabiztosságra,
kíváncsiságra. Milyen a fejlődni képes személy?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése