A motiváció az a hajtóerő, az a belső késztetés, amely cselekvésre ösztönöz. Meghatározza aktivitási szintünket, viselkedésünk
szervezettségét, és hatékonyságát.
A motiváció keltette húzóerő megemeli a szervezetben
fellépő aktivációs szintet, -ezért járunk be minden nap dolgozni- mely azonban
a szükséglet kielégítése után lecsökken.
Jogosan gondolhatjuk, hogy ilyenkor a teljesítmény
is csökken?
Kétféle motivációt ismerünk: Amikor a viselkedés
mozgatórugója valamilyen cél elérése, pl. előléptetés, és amikor a cselekvés
motivációja maga a cselekvés élvezete, pl. ha a munkánk a hobbink (Flow
állapot).
Az első, a vágy, vagy cél elérésekor szűnik meg, a
második pedig akkor, ha valamilyen külső eszközzel jutalmazzák a tevékenységet,
például pénzt adnak a gyereknek az ötös osztályzatokért.
A munkáltató számára egyik sem túl jó hír.
Gondolkodjunk el még a Maslow-i
szükséglet-hierarchia modellen.
Az elmélet szerint, szükségleteink a piramison
látható sorrendben jelenhetnek meg, de csak akkor, ha az alattuk lévő
szükségletek legalább részben kielégítettek.
Erre már építhetünk.
A munkával kapcsolatos leggyakrabban előforduló motivációk:
Ø
Anyagiak
Ø
Önmegvalósítási
igény
Ø
Szellemi
tevékenység vágya
Ø
Gyakorlatias
tevékenység vágya
Ø
Szociabilitás,
azaz a közösséghez tartozás érzése
Ø
Elmélyülés
lehetősége
Ø
Vezető szerep
Ø
Dicséret,
jutalmazás
Ha tudjuk, hogy munkatársainknak különböző
motivációi vannak, akkor jó tesszük, ha odafigyelünk erre, és személyre szabjuk
a juttatásainkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése