Férfiagy, női agy- egy kis érdekesség humorosan

Miért más, még az agyunk is?

Szendi Gábor: A nő felemelkedése és tündöklése című könyvéből idézek.

"A férfiagy egyik sajátossága, hogy a jobb féltekei vizuális és téri tájékozódási funkciók sokkal fejlettebbek, hogy a férfi hazataláljon az őserdőből, vállán a vaddal az otthon róla pletykálkodó asszonyaihoz. Azért jobbak a nők a verbalitásban, és gyengébbek a téri tájékozódásban, mert elbeszélgették az időt.

A férfiagy és a női agy ugyanis nem csak abban különbözik, hogy iránytű vagy pletykaközpont található-e benne. De természetesen úgy áll a helyzet, hogy a férfiagyat a női nemi hormon alakítja ki De olyan komplikáltan, hogy csoda, ha olykor sikerül. De nézzük a mutatványt!

A lánymagzat azért lány, mert a vérében kering egy fehérje, amely megköti a női nemi hormont, és az nem jut be az agyába. A fiú azért lesz férfiagyú, mert a tesztoszteron bejut az agyba, és ott egy enzim női nemi hormonná alakítja, és ez aztán férfiasítja az agyat. Bonyolult, de nem én találtam ki. Tisztán látszik, hogyan fabrikálták ezt össze az evolúció tervezőirodájában. Kiindultak abból, hogy a default a nő. Az ő agyával nem kell csinálni semmit, mert az már eleve női agy. De hogy csináljunk ebből a női agyból férfi agyat? Az első ötlet nyilván az volt, hogy „legyen az, hogy férfiaknál az ösztrogén bejut az agyba, és férfiasít". Gondosan elkészült hát a terv, hogy az ösztrogén majd így csinál meg úgy csinál. Csakhogy a terv úgy sikerült, mint amikor nincs a házra ajtó tervezve. A főmérnök visszadobta a tervet, ráfirkantva: „süsü, a férfinak nincs ösztrogénje!" Vakarta a fejét a tervező, kárba veszett a sok pepecs munka? És akkor jött az ilyenkor szokásos buherálás: akkor majd a tesztoszteront konvertáljuk ösztrogénné. így állt elő az a fura helyzet, hogy a tesztoszteron - ösztrogénné alakulva - férfiasít, a női nemi hormon meg még jobban. Ezért az az anyuka, aki a terhesség megtartása miatt női hormonokat szed, készüljön fel egy fiúsított gyerekre. Ha lány lesz, fiús lány lesz, ha fiú, még fiúsabb A férfivá válás, mint látjuk, tehát kicsit olyan, mint a lottóhúzás. Kell hozzá némi szerencse is." 

BECSÜLJÜK HÁT MEG A FÉRFIT!

Önismereti módszerek -Miért a grafológia?

Mitől tartunk, miért várunk, ha önismeretről van szó?

Mi, a WriteNow! tagjai hiszünk abban, hogy önismeret nélkül nincs harmónia. Sőt, egyenesen küldetésünknek tekintjük, hogy felhívjuk a figyelmet az önismeret fontosságára, és arra, hogy minél előbb cselekedni, tenni kell azért, hogy fejlődjünk. 

Hitelességünket az is bizonyítja, hogy mi magunk is mindennap teszünk valamit saját belső harmóniánk, és a környezetünkben élők kiteljesedése érdekében is. Személyiség-fejlesztő módszerekkel, tanulással, olvasással, inspiráló előadások látogatásával, beszélgetésekkel. 

Nézzük, a grafológia előnyeit:

Biztonság

• A grafológus és a duktor (az írását elemeztetni készülő személyt nevezzük így) között bizalmas kapcsolat alakul ki. A grafológusnak kötelessége a tudomására jutott információkat titokban tartani. 
• Diszkrétebb formája is lehet a tanácsadásnak. Ha a duktor úgy kívánja, ismeretlenül is készülhet elemzés írásáról. E-mailben is lehet egyeztetni a kért írásmintáról, és a kérdésekről, aztán az írásművet, valamint a kész elemzést is a postára bízhatjuk.  

Megbízhatóság

• Mások véleménye, tapasztalata általában hozzáférhető a grafológus honlapján. Garanciát is vállalhat munkájára. 
• A grafológiai elemzés objektív, személyre szabott, nem általánosít. Az írás eltorzítása nehéz, nem kivitelezhető a teljes mintán, tehát a duktor befolyásolni nem tudja a végeredményt.

Aha élmények 

Nem kell önsegítő könyveket bogarászni és azok példáit adaptálni magára, mert képességeit, tulajdonságait, viselkedésmódját, kommunikációs készségét, érzelmekhez való viszonyát, nehézségeit és még sok mást is megtudhat, önmagáról. Tükörbe nézhet, de oly módon, hogy az sem kerülheti el a figyelmét, ami eddig rejtegetve volt, még saját maga előtt is. A tudatalatti által működtetett hiedelmek, gyermekkori élmények hatására kialakult rossz beidegződések nyomaira bukkanhat, és ezáltal sokszor megoldást is találhat a krónikus problémáira.

Félelem vagy megkönnyebbülés

Vannak, akik nem mernek szembenézni önmagukkal. Talán attól tartanak, hogy rengeteg probléma lappang a felszín alatt, amivel nehéz lenne szembesülni. Csakhogy a halogatás, a rossz közérzetet, a boldogtalanság, vagy akár a lelki eredetű betegségek súlyosbodását segíti elő. Nem valószínű, hogy önszántunkból okozunk kárt magunknak, de lehet, hogy nem vagyunk tudatában annak, hogy mivel, és miért. Akkor nem jobb tudni, hogy hogyan tudnánk javítani életminőségünkön? Sokszor elég a felismerés, a jó tulajdonságok megerősítése a megkönnyebbüléshez.

Mindenkinek vannak kérdései!

Lendület, motiváció

Az elemzés segítségével új lendületet kaphat saját céljai megvalósításához, elmozdulhat a változás, fejlődés irányába. Elgondolkodhat azon, honnan jött, és mivé lett. Mit fog átadni utódainak, és mi az, a tulajdonsága, amin szükségét érzi változtatni?

Úgy fogja érezni, hogy valaki megismerte, megértette Önt, gyengeségeit nem negatívumként, hanem emberi tulajdonságként közli, melyen változtathat, ha akar.

Jó befektetés

A módszer gyors, mindössze ennyit kell szánnia egy 4-5 oldalas részletes személyiségkép és a mélyebb önismeret elérésére: egy vagy két órát a találkozókra, 20 percet írásra és az előkészületekre, és három napot a várakozásra.  

Nem kell egyéni, vagy csoportos foglalkozásokon részt venni, utazgatni. 

Nem csak egy kérdésre fókuszál!

• Egyben kaphat egy átfogó képet személyiségéről, mely hozzásegítheti magánéleti problémái megoldásához, 
• munkavégzésének módjáról, valódi motivációjáról, mely információk karrierjének fejlesztésében, vagy pályaorientációban segítik majd, 
• társas kapcsolatairól.

Egyéb kérdés?

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8Mcz2t-KOhtkn6H0cig6i-rXqfOSJGkGDkgOic2o5hPfVJRLInuaRYPZUiTS56LQIzrU5gs-z53flK45LUtv4NPZbIwddcBqUlhcgkY06B_vSC3e9KvUmI1nnO4P5MqmAo5H1BniOinQ/s1600/kar%25C3%25A1csonyi+hirdet%25C3%25A9s01.jpg

Kamasz panasz II.

Testi változások, érzelmi hullámzások

Előző bejegyzésünkben a kamaszokra váró pályaválasztással kapcsolatos nehézségekről ejtettünk szót, mai írásunkban pedig érzelmi fejlődésükkel foglalkozunk.

A serdülőkor évei alatt, mi szülők sokszor csak a tüskéssé változott, szemtelen, érzelmileg labilis, egyébként meg kajla és lusta hasonmását látjuk egykori tündéri fiúnknak, vagy lányunknak. Egyik napról a másikra széthullik a kommunikáció köztünk, tekintélyünket elveszítjük, eltávolodunk egymástól. 

A serdülő korba lépett gyerekeknek azonban fontos feladatuk van ezekben az években. Érzelmileg függetlenné kell válniuk, családon kívüli kapcsolatokat kell építeniük, és fenntartaniuk, fontos, önálló döntéseket kell meghozniuk. Gyermekből felnőtté kell válniuk. Le kell választaniuk magukat családjukról, hogy keresni kezdhessék saját identitásukat. Ezt csak úgy lehet megtenni, ha a szülők kompetenciáit, döntéseit, vagy akár gondolkodásmódját kérdőjelezik meg. Kritikájuk bántó, de szükséges ahhoz, hogy saját egyéniségüket megtalálhassák.

A nemi szerepeket is most kezdik beépíteni személyiségükbe. Sokszor minták nélkül, vagy rossz minták alapján tanultak erről otthon, most már vannak saját elképzeléseik, és szembesítik is szüleiket azok hibáival.

Más példaképeket, más értékrendet keresnek. Már nem szeretnének annyi időt tölteni szüleikkel, mint korábban, inkább a barátaikkal lógnának. Saját érzelmeik, gondolataik felfedezése a másik nem megismerésén keresztül történik, sokat ábrándoznak, fantáziálnak. Mindehhez jönnek még a testi, hormonális változások is. Csoda, ha érzékennyé, labilissá válnak? 

Szülőként feltétel nélküli szeretetet, támaszt adhatunk nekik, és bátoríthatjuk őket abban, amihez csak hozzákezdenek, hogy önértékelésük ne csorbuljon. 

Az előttük álló hosszú évek megoldandó feladatait nagyon nehéz úgy teljesíteni, hogy nincs kellő önismereti tudásuk, magabiztosságuk.

Ha a szülő azt látja, hogy bizonytalanok, csapongóak tanulmányaikkal kapcsolatban, nem tudják eldönteni mit tanulnának szívesen, miben jók, vagy romlik a tanulmányi eredményük, esetleg hosszabb ideje magukba zárkóztak, ne írja a kamaszkor számlájára. Keressenek önismereti eszközöket. Nem csak a pályaválasztással kapcsolatos döntéseket könnyíthetik meg, hanem a személyiség fejlődésének megakadásait, a kommunikációs problémákat is időben kezelhetik. 

Téli depresszió? Ugyan már!

November. Talán a legutálatosabb hónap. Már nem száz színben pompázó ősz, de még nem is hófehér tél. Szürke, sötét, ködös, nedves, hideg. Csoda ha, előtör rajtunk a téli depressziónak nevezett lehangoltság? Mikor kelünk sötét van, mire kijövünk a munkahelyünkről sötét van. Az idősek sem járnak annyit el, kerti munka sem akad már. Aki körül nincs egy nyüzsgő család, ezernyi feladat, könnyen mélabússá válhat.

Ceasar Millan (kutyapszichológusként vált ismertté) nyilatkozta nemrég, hogy amikor elvált, mély depresszióba zuhant, és ott is maradt pár hónapig. Gyakorlatilag fel sem kelt az ágyból. Aztán lassacskán saját, kutyákon és gazdájukon alkalmazott módszerét kezdte alkalmazni önmagán, és egy kettőre kirángatta magát a depresszióból.

Mi volt ez a módszer? 
Három dolog kell egy kutyának a boldogsághoz:
 fegyelem, testmozgás, szeretet.
A következetesség, (a szabályok betartása), a rendszeres mozgás, hogy energiáit levezethesse, és a gazdi szerető gondoskodása. 

Furit a Pilis Budai kutyamentők találták nekünk

Az állatokat régóta alkalmazzák beteg, vagy sérült emberek támogatására, életük könnyebbé tételére. A kutya, és a ló fontos terápiás "eszköz". Tudjuk, hogy az állatok simogatása vérnyomáscsökkentő hatással bír, de ennél sokkal többről van szó. Társak ők, akik feltétel nélkül szeretnek minket, minden nap ugyanolyan örömmel várnak, átérzik a hangulatunkat, és vigasztalnak. Sőt, még humoruk is van. Ezt a feltételezést meg tudom erősíteni. Aki nem hiszi, olvassa el Csányi Vilmos könyveit. Férjem szerint, nem a gyerekek évekig tartó könyörgése miatt lett kutyánk, hanem azért, mert nekem volt szükségem valakire, aki nem támaszt minden nap elvárásokat felém, aki nem szívja ki minden csepp véremet, és rágja le a csontjaimról a húst, -ahogy Vekerdy szokta mondani, a gyerekek anyjukkal való kapcsolatáról- csak örül nekem, és úgy szeret, ahogy vagyok. Hát nem tudom, - Jiri Menzel szófordulatával élve - lehet benne valami. A lényeg, amire ki akartam lyukadni az, hogy ha van valaki, akivel foglalkozhatunk, aki miatt ki kell mozdulnunk, akkor könnyebb elviselni a nehezebb időszakokat. Ha nincs ilyen személy, akkor is keressünk magunknak társaságot. És végül, számoljuk meg, hány nevet említettem ebben a bejegyzésben.

Kamasz panasz I.

Milyen szakmai kihívások előtt állnak a kamaszok?

Mióta az eszünket tudjuk, halljuk nagyszüleinktől, a szomszéd nénitől, és a postán sorban állva.
"–Bezzeg az én időmben! (Sóhaj) Akkor minden nehezebb volt, nem volt internet, mennyit kellett dolgozni, hol volt nekünk autónk?"

Én ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelyik még mind a kettőt megtapasztalhatta. És állítom, hogy senkinek sincs igaza. Mindig az a nehéz, amivel épp küzdünk. Sajnos, mi emberek nem változunk olyan gyorsan, mint a környezetünk, nem leszünk butából okosak egyik évről a másikra, mint a mobiljaink. Lassabb az evolúciónk.

Harminc éve még talán egyszerűbb volt a pályaválasztás. Ismertük a szakmákat, tudtuk, milyen tanulmányi eredmény szükséges a sikeres felvételihez, egy szakmával, egy-két munkahellyel le lehetett élni egy életet. A mai tizenévesek azt látják szüleiken, hogy állandóan tanulnak, állást, szakmát kell váltaniuk, több lábon állásra kell felkészülniük, építeniük kell az én-márkát. Ma rugalmasnak, mobilnak, felkészültnek kell lenni: szakmán belül szakértőnek. Alapvető elvárás, hogy fejlett érzelmi intelligenciával, és jó megküzdési stratégiával felvértezettek legyünk. 

Csoda, ha a mai fiatalok riadtak, nyúzottak, és küszködnek?

Jelenleg a fiatalok nem tudnak előre tervezni. Nem tudják, milyen képességeiket fejlesszék, milyen állások lesznek elérhetőek a számukra tíz év múlva. Az oktatási rendszer pedig még mindig ugyanazokkal az eszközökkel, ugyanazt a tudást adja át, mint korábban.

A ránk zúduló fogyasztói társadalom ugyanakkor azt sugallja, hogy tehetségesek vagyunk, ezért könnyen, gyorsan sikeresek lehetünk, megérdemeljük a jólétet, a jó munkát, és majd csak egyszer felfedez minket valaki, hiszen annyi a lehetőség, kitágult a világ.

Valójában a fiatalok nincsenek tisztában képességeikkel, erősségeikkel, azzal, hogy milyen szerepben lennének képesek jó teljesítményt nyújtani. Nincs önismereti tudásuk.

Hatalmas eltérés lehet a valós énképük, és aközött, amit magukról gondolnak.

Ismereteiket az internetről szerzik, kortársaik véleménye a fontos a számukra. Szüleik, és tanáraik már nem tudnak nekik segíteni a pályaválasztásban, mert nekik sincsenek használható eszközeik.  

A kamaszok nem ismerik azokat a módszereket, melyek önismereti munkára épülnek, inkább az információgyűjtés a céljuk. A mai fiatalok a gyakorlatias ismeretek felől érdeklődnek, a választott szakma részleteire kíváncsiak, - ha egyáltalán sikerül valamilyen irányban elindulniuk. Pedig a személyiség fejlődése nem automatikus.

Ebben az életszakaszban rengeteget tehetünk azért, hogy könnyebbé váljon számukra az elindulás.
Alapvető fontosságú lehet felmérni az értékeiket, képességeiket, kiásni belőlük, hogy mi érdekli őket, és ezekhez igazítani a tervezett pályát.

Legközelebb megnézzük milyen érzelmi csatákat kell megvívnia egy mai kamasznak.

KAMASZOKRÓL IS ÍRUNK HÍRLEVELEINKBEN!

Mi az a személyiségkép?

Már megint az önismeret

Az önismeret szó elcsépelt, mégis megfoghatatlan, nem konkrét ismeretet jelent. Sokan hiszik azt, hogy tudatosan élnek, ezért nincs szükségük alapvető pszichológiai ismeretekre. Nem szeretik, ha megmondják nekik, mit gondolnak rosszul, hiszen hoznak felelős, felnőtt döntéseket, dolgoznak, gyerekeik, családjuk, barátaik vannak. Elválnak, vagy évekig nem találnak párt, ellaposodik a házasságuk. Szeretnének családot alapítani, még sincs gyerekük. Unják a munkájukat, de nem tudják mi máshoz kezdhetnének, miben jók. Kamasz gyerekeiknek nem tudnak tanácsot adni, vagy nem értik meg őket. Szorongás, depresszió, sikertelenség keseríti napjaikat. Vagy egyszerűen csak negyvenes éveikre arra eszmélnek, hogy valahol elakadtak a gépezetben.

Önmagunk megértése

Tudnánk saját személyiségünk összetevőiről készíteni egy listát? Objektívet. 

Arról, hogy milyen képességeink vannak, azokat milyen szintre fejlesztettük? Adottságainkat kihasználjuk? Érdeklődési körünknek megfelelő munkát végzünk? Analitikus, vagy inkább holisztikus gondolkodásúak vagyunk, racionális, vagy kreatív feladatmegoldás jellemez minket? Konfliktus kerülők, vagy dominánsak vagyunk? Bírjuk a monotóniát, a stresszt? 

Vissza tudunk emlékezni, hogy milyen vágyak, célok motiváltak minket, amikor készültünk a felnőtt életre? Milyen események alakították az életünket, és kik voltak azok a személyek, akiket mintaként másoltunk? 

A környezetünkbe szépen belesimulunk, elégedettek velünk társas kapcsolatainkban? Ugyanolyannak látnak minket mások is, mint ahogyan mi magunk?

 Ki vagyunk békülve azzal, amit látunk? 

Ha összeírjuk, kik vagyunk, és milyenek vagyunk, ha megértjük, hogy bizonyos helyzetekben miért pont úgy reagálunk, és ha tudatosítjuk magunkban, hogy mi motivál minket tevékenységeinkben, rájöhetünk, hogy mi akadályoz, miben kell fejlődnünk, és mi az a tulajdonság, amit "örököltünk" szüleinktől, de nem tudunk azonosulni vele. 

Az önismeret-fejlesztő eszközök segíthetnek ebben a kutató munkában, mert egyedül nem biztos, hogy jól meg tudjuk ítélni kudarcaink okait. Kevesen vannak, akik más nézőpontból is képesek értelmezni életük eseményeit, reálisan fel tudják mérni teljesítményüket, és elvakultság nélkül látják szüleik nevelési bakijait.

A többségnek szüksége van egy átfogó, részletes leírásra személyiségéről ahhoz, hogy változtatni tudjon. Mi ezt személyiségképnek nevezzük.

A gondos munkáltató erre is figyel –Motiváció

A motiváció az a hajtóerő, az a belső késztetés, amely cselekvésre ösztönöz. Meghatározza aktivitási szintünket, viselkedésünk szervezettségét, és hatékonyságát.

A motiváció keltette húzóerő megemeli a szervezetben fellépő aktivációs szintet, -ezért járunk be minden nap dolgozni- mely azonban a szükséglet kielégítése után lecsökken.

Jogosan gondolhatjuk, hogy ilyenkor a teljesítmény is csökken?

Kétféle motivációt ismerünk: Amikor a viselkedés mozgatórugója valamilyen cél elérése, pl. előléptetés, és amikor a cselekvés motivációja maga a cselekvés élvezete, pl. ha a munkánk a hobbink (Flow állapot).

Az első, a vágy, vagy cél elérésekor szűnik meg, a második pedig akkor, ha valamilyen külső eszközzel jutalmazzák a tevékenységet, például pénzt adnak a gyereknek az ötös osztályzatokért.

A munkáltató számára egyik sem túl jó hír.

 

Gondolkodjunk el még a Maslow-i szükséglet-hierarchia modellen.

Az elmélet szerint, szükségleteink a piramison látható sorrendben jelenhetnek meg, de csak akkor, ha az alattuk lévő szükségletek legalább részben kielégítettek.

Erre már építhetünk.

A munkával kapcsolatos leggyakrabban előforduló motivációk:

Ø      Anyagiak

Ø      Önmegvalósítási igény

Ø      Szellemi tevékenység vágya

Ø      Gyakorlatias tevékenység vágya

Ø      Szociabilitás, azaz a közösséghez tartozás érzése

Ø      Elmélyülés lehetősége

Ø      Vezető szerep

Ø      Dicséret, jutalmazás

A motiváció egyénenként más lehet, de a személy élethelyzete is befolyásolja. Aki már a piramis csúcsához közelít, annak már nem elég a jó fizetés, hasznos is akar lenni. Keresi a kihívásokat. Őt nehezen tudnánk megtartani, az éves béremeléssel.

Ha tudjuk, hogy munkatársainknak különböző motivációi vannak, akkor jó tesszük, ha odafigyelünk erre, és személyre szabjuk a juttatásainkat.

Oszd meg a Facebookon