Kamasz panasz I.

Milyen szakmai kihívások előtt állnak a kamaszok?

Mióta az eszünket tudjuk, halljuk nagyszüleinktől, a szomszéd nénitől, és a postán sorban állva.
"–Bezzeg az én időmben! (Sóhaj) Akkor minden nehezebb volt, nem volt internet, mennyit kellett dolgozni, hol volt nekünk autónk?"

Én ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelyik még mind a kettőt megtapasztalhatta. És állítom, hogy senkinek sincs igaza. Mindig az a nehéz, amivel épp küzdünk. Sajnos, mi emberek nem változunk olyan gyorsan, mint a környezetünk, nem leszünk butából okosak egyik évről a másikra, mint a mobiljaink. Lassabb az evolúciónk.

Harminc éve még talán egyszerűbb volt a pályaválasztás. Ismertük a szakmákat, tudtuk, milyen tanulmányi eredmény szükséges a sikeres felvételihez, egy szakmával, egy-két munkahellyel le lehetett élni egy életet. A mai tizenévesek azt látják szüleiken, hogy állandóan tanulnak, állást, szakmát kell váltaniuk, több lábon állásra kell felkészülniük, építeniük kell az én-márkát. Ma rugalmasnak, mobilnak, felkészültnek kell lenni: szakmán belül szakértőnek. Alapvető elvárás, hogy fejlett érzelmi intelligenciával, és jó megküzdési stratégiával felvértezettek legyünk. 

Csoda, ha a mai fiatalok riadtak, nyúzottak, és küszködnek?

Jelenleg a fiatalok nem tudnak előre tervezni. Nem tudják, milyen képességeiket fejlesszék, milyen állások lesznek elérhetőek a számukra tíz év múlva. Az oktatási rendszer pedig még mindig ugyanazokkal az eszközökkel, ugyanazt a tudást adja át, mint korábban.

A ránk zúduló fogyasztói társadalom ugyanakkor azt sugallja, hogy tehetségesek vagyunk, ezért könnyen, gyorsan sikeresek lehetünk, megérdemeljük a jólétet, a jó munkát, és majd csak egyszer felfedez minket valaki, hiszen annyi a lehetőség, kitágult a világ.

Valójában a fiatalok nincsenek tisztában képességeikkel, erősségeikkel, azzal, hogy milyen szerepben lennének képesek jó teljesítményt nyújtani. Nincs önismereti tudásuk.

Hatalmas eltérés lehet a valós énképük, és aközött, amit magukról gondolnak.

Ismereteiket az internetről szerzik, kortársaik véleménye a fontos a számukra. Szüleik, és tanáraik már nem tudnak nekik segíteni a pályaválasztásban, mert nekik sincsenek használható eszközeik.  

A kamaszok nem ismerik azokat a módszereket, melyek önismereti munkára épülnek, inkább az információgyűjtés a céljuk. A mai fiatalok a gyakorlatias ismeretek felől érdeklődnek, a választott szakma részleteire kíváncsiak, - ha egyáltalán sikerül valamilyen irányban elindulniuk. Pedig a személyiség fejlődése nem automatikus.

Ebben az életszakaszban rengeteget tehetünk azért, hogy könnyebbé váljon számukra az elindulás.
Alapvető fontosságú lehet felmérni az értékeiket, képességeiket, kiásni belőlük, hogy mi érdekli őket, és ezekhez igazítani a tervezett pályát.

Legközelebb megnézzük milyen érzelmi csatákat kell megvívnia egy mai kamasznak.

KAMASZOKRÓL IS ÍRUNK HÍRLEVELEINKBEN!