Csak rajtunk múlik!? 1. rész

Előző bejegyzésünkhöz kapcsolódva (Hogyan reagálhatunk a válságra?), tovább gondolva a témát, túl általánosnak érzem az írás üzenetét, bár buzdításnak elmegy.

Mi, önismeret mániások sokszor találjuk szembe magunkat azzal a kifogással, hogy bár az emberek többsége érdekesnek találja a grafológiát, nem hisz abban, hogy általa változhatna valami az életében. Vagy, ha kér is elemzést, röpke egy hét múlva már el is felejtette az abban leírtakat, esetleg pár napig még duzzad a mellkasa a pozitív, lelkesítő mondatokra emlékezve. Miért van az, hogy csak egy szűkebb réteg gondolkozik el néha, hogy milyen érdekes a személyiség, hogy kihasználja-e azokat a képességeit, melyekben tényleg jó? Kevesen elmélkednek olykor, hogy mi lehet az a viselkedésmód, amellyel megnehezítik saját életüket?

Ők aztán, szép lassan tettekre is elszánják magukat, kis lépésekben tanulva magukról, változni kezdenek.

A szabadság lehetősége

Mi az a tényező, ami az egyik emberben megvan, a másikban nincs?

A pszichológusok ezt belső lehetőségnek hívják, melyet az egyén élettapasztalatai, gyermekkori élményei alakítanak. Vannak, akik szerint ez vagy lesz valakinek, vagy nem. Gyakran, az alkoholista szülő példáját említik: mivel a gyermek születésétől kezdve magába szívja a körülötte élők érzéseit, viselkedését, megküzdési módját, egyszóval belőlük épül fel a személyisége, nem lehet más választása, vagy ő is alkoholistává válik, vagy ennek éppen az ellenkezőjét teheti, soha nem nyúl a pohár után. Ebben az esetben sem dönt saját elhatározásból, csak az ellenkezőjét teszi, mint szülei. Sajnos ettől még nem reagál az őt érő hatásokra, stresszre, leküzdendő akadályokra szabadon, saját megoldási móddal felfegyverkezve, mert ennek nincs meg a belső lehetősége.

(Kicsit árnyalja a képet, ha az egyik szülő viszonylag ép lelkű).

Ezzel szemben én azt gondolom, hogy a gyermek, miközben felnő, megismeri a körülötte élő embereket, olvas, tanul, információkat gyűjt, más példákat lát, és levonja a következtetéseket, saját szüleire és életükre vonatkozóan. Tudatosan dönthet arról, hogy Ő más utat keres. Ma már sokféle segítséget is kaphat ehhez. Én nem írnám le azokat az embereket, akik valamilyen hátránnyal indultak. Sokszor éppen a hátrányos helyzet sarkalja hatalmas teljesítményekre az embereket. Véleményem szerint inkább a tudatlanság, (nem tanulatlanság) az önmagunkkal való törődés hiánya, és az érzelmi intelligencia alacsony foka az oka annak, hogy benne maradunk kilátástalan helyzetekben. Aki azt gondolja, hogy mindent tud az életről, aki nem nyitott az információkra (és itt nem a Tesco legújabb ajánlataira, vagy vicces FB hozzászólásokra gondolok), akiben nincs már tudásvágy, az nem adja meg magának a belső lehetőséget, még ha a külsők adottak is lennének.

Vajon vannak olyan tulajdonságok, személyiségjegyek melyek befolyásolják, hogy milyen mértékben vagyunk képesek a változtatásra, a tudatos életvezetésre? Gondolok itt például az önbizalomra, magabiztosságra, kíváncsiságra. Milyen a fejlődni képes személy?

Hogyan reagálhatunk a válságra?

Válság, válni, választani, változni

Válságban

Az utóbbi években, szinte minden családi, baráti, vagy munkahelyi beszélgetésben előforduló szavunk a válság. Valamilyen módon mindannyiunkat utolér, megijeszt, már a gyerekek is ismerik a jelentését. Várjuk, hogy elmúljon, vége legyen, és akkor minden folytatódhat tovább, a megszokott kerékvágásban.

De mi lenne, ha elgondolkoznánk egy kicsit azon, hogy mi az értelme a válságnak saját életünkben, vagy társadalmi szinten?

Az értelmező szótár szerint: „Eredet [válság < vál(ik) + -ság (főnévképző)]  Bizonytalan állapot, amiből a kialakult helyzet jóra is, rosszra is fordulhat. Ez „pengeélen táncolás”, amikor a megszokott működés nem lehetséges, és egy veszélyes helyzet áll fenn.
1.  Nehéz időszak, amikor nagy veszély, nehézség vagy aggodalom van a jövőt illetően.
2. Átvitt értelemben: Sorsforduló időszak; egy személy, közösség életében, tevékenységében egy súlyos helyzet, esemény, fordulat, amellyel hosszabb-rövidebb időre eldől a személy, közösség sorsa.
3. Biológia, lélektan: Nagyobb zökkenő, stresszes élethelyzet, zavar egy életfolyamatban, fejlődésben, amely az egészséges életműködést is megzavarhatja.”

Számomra minden definícióban felismerhető a tarthatatlan állapot megléte. Valamiért, valahogyan olyan helyzet alakult ki, mely ránk nézve veszélyes. Akkor mondjuk ki, hogy válságban a házasságom, a vállalkozásom, a gazdaság, amikor már képtelenek vagyunk fenntartani a jelenlegi állapotot, érezzük, nincs tovább.

Többféle reakció következhet ezután. Az optimisták reménykednek, majdcsak elmúlik, hiszen mindig volt valahogy. A szőnyeg alá söprő típusok megpróbálják elkábítani magukat alkohollal, vagy betegek lesznek.(Szomatizációnak nevezzük, amikor a kezeletlen lelki problémákhoz már testi tünetek is társulnak).

Ugyanakkor vannak, akik rájönnek, hogy cselekedniük kell. Rádöbbennek, hogy azért kerültek válságba, mert a korábbi körülmények megváltoztak, így nekik is változniuk, változtatniuk kell. Felismerik, hogy valamit hosszú időn keresztül rosszul csináltak, vagy csak nem kellő tudatossággal, megszokásból. Talán útközben szem elől tévesztették a célt, vagy belefásultak napi küzdelmeikbe. Kiüresedtek, féltek szembenézni a fölöttük egyre magasabbra tornyosuló problémáikkal.

Tanulom magam

Történhetnek velünk tragédiák, különböző traumák, melyekkel szembe kell néznünk, fel kell dolgoznunk, hogy tovább élhessük az életünket. De bármilyen természetű válságba is kerültünk, nekünk kell cselekednünk.
Amikor eljutunk erre a felismerésre, előfordulhat, hogy már nem is tudjuk, kik vagyunk, mit kellene tennünk, hogyan tovább? Lehet, hogy kilátástalannak látjuk a helyzetünket, és nincs stratégiánk, nem találjuk a megoldást. Talán már arra sem emlékszünk , mikor kezdődtek a problémák.

Az önismeret fejlesztése sokat segíthet saját magunk, és a többi ember megértésében.
Viselkedésünk, reakcióink okainak megértésével, közelebb kerülhetünk a „miértek”-hez. A válság szükségszerűen változáshoz vezet. Az a nagy kérdés, hogy felismerjük-e ezt, és elköteleződünk-e mellette, hogy tudatosan részt vehessünk ebben a változási folyamatban?
Minden nehéz helyzetből tanulhatunk valamit magunkról, ha sikerült megoldanunk, nő az önbizalmunk, eddig számunkra is rejtett képességeinkre bukkanhatunk, bölcsebbek, tapasztaltabbak leszünk. Önmagunk feltérképezése, nehéz és fáradságos munka, de nem kell egyedül átvészelni ezt az időszakot. Biztos vannak körülöttünk barátok, családtagok, akikben megbízunk, akik támogathatnak bennünket. Szükségünk lehet olyasvalakire is, aki objektívan, kívülállóként tekinthet a problémánkra.

Ne féljünk szakemberhez fordulni, hiszen segítségével gyorsabb és könnyebb lehet ez a változás.  

Változó írásunk avagy miből lesz a cserebogár? II.

Az első próbálkozásoktól kezdve a dinamikus írás kialakulásáig hosszú idő telik el. A gyerekekben először egy stabil tudásnak kell kialakulnia ahhoz, hogy a későbbiek során egyedivé válhasson írásuk. Vagyis automatikus cselekvéssé kell válnia az írásnak.

Cikkünkben, egy ember írásain keresztül mutatjuk be a változásokat.

1. ábra 3. osztályos írás

A c-s kötéses írás, a betűk tanulása 1. osztályban történik. A továbbiakban a gyerekek a sztenderd formákat másolják, a tanítók arra ösztönzik őket, hogy minél pontosabban elsajátítsák az írás folyamatát (4. osztályig). Az írás alakja a legtöbb esetben még az eredetit mintázza. Kerekded betűk, kötött, lassú, jól megformált. (1. ábra)

2. ábra 8. osztályos írás

Ötödik osztályban már engedélyezett az egyszerűsítés, így a diákok elkezdik bontogatni szárnyukat és elindulni az egyediesedés útján. A gyors tempójú diktálásokat csak úgy tudják követni, ha minél gyorsabban írnak, a formák szétesnek és „rondává” válnak. Ahogy sorra váltják az osztályokat, annál gyorsabb tempót várnak el tőlük.  Az írás tempósabb, kötetlen, a formák kisebbek és kevésbé egyformák, szögesedés. (2. ábra)

Többször is lejátszódik a folyamat, mely során az írás szétesik, majd rövid időre stabilabbá válik.

A gimnáziumi időszakhoz kapcsolódik a fiatalok útkeresése. Ez az írásukban is tükröződik, megjelennek a kívülről átvett formák. Ilyen például a karika ékezet, a különböző díszítések. A sok változás, ami ekkor végbemegy a fiatalokban, mind leképeződik az írásukban is (rövid időn belül gyorsan változik). Ezért lesz olykor túlzottan fegyelmezett, kerekded, kusza, szöges, bizonytalan, de akár olvashatatlanná is válhat.

3. ábra 11. osztályos írás

4. ábra 11. osztályos írás

 A két írás közötti eltérés mindenki számára egyértelműen megmutatkozik. Az első írás inkább balra dőlő, rendezettebb, íveltebb, az alakzatok megformáltak (3. ábra). Ezzel ellentétben a másik írás jobbra dől, szögesedő, kevésbé olvasható, feszültség és kiegyensúlyozatlanság olvasható le róla.

5. ábra 12. osztályos írás

Emberünk egy évvel későbbi írásán: kisebb méret, de harmonikusabbnak látszik, inkább álló, kerekebb formák (5. ábra).

Ahogy a bennük zajló folyamatok kezdenek lecsitulni, úgy lesz az írásuk is fokozatosan kiegyensúlyozottabb. A fiatalok személyisége, énük egyre stabilabbá és egyedibbé válik, ami az írásukban is nyomon követhető.

A legtöbb esetben, mire a fiatal felnőtt eléri a 20. életévét, írása felveszi a későbbiekben rá jellemző formákat, tulajdonságokat. (Ez csak egy becsült életkor, akár korábban, akár később is kialakulhat.)

6. ábra aktuális íráskép

Az írás dinamikus, gyors, egyszerűsítő, a formák változatosak és egyediek A távolságok megnövekedtek, de a korábbi írásoktól eltérően ez már kötöttebb. (6. ábra).

Aki esetleg nem olvasta, nézze meg cikkünk első részét is: Változó írásunk avagy miből lesz a cserebogár? I.