A Mi lájkunk is az övék! 2. grafológusok, tanácsadók figyelem!

Prima Primissima 2013

Fotó: Nyitott Akadémia

Pál Feri atyával személyesen is volt alkalmunk találkozni. Hetekre feltölti az embert az ilyen kisugárzás, mint amilyen neki van.

A tanácsadás veszélyeiről, buktatóiról tartott előadásából, mi is sokat merítettünk.

Nem csak segítő foglalkozásúaknak lehetnek fontosak ezek a gondolatok, hanem amikor egy jó barátunk, esetleg családtagunk kéri a figyelmünket, tanácsunkat.

Pl. párkapcsolati probléma esetén:

Rossz segítői hozzáállás -ártunk vele- ha a szakmai tudásunk, tapasztalataink alapján úgy érezzük, hogy rájöttünk mi a baja a kliensnek. Ilyenkor, biztos, hogy mindig tévedünk. Ne állapítsuk meg, hogy mi a probléma. Helyette kérdés formájában fogalmazzuk meg, amire gyanakszunk, és kérjük meg a segítséget kérőt, hogy képzelje magát a másik fél helyébe. Különben megerősíthetjük a klienst abban, amit Ő gondol elfogultan, érzelmei által vezérelve, szubjektíven. Pl. a férje egy barom.

A segítő kapcsolatban 3 dolgot tehetünk, kell tennünk:

1. Pozitív tulajdonságok kiemelése, megerősítése folyamatosan, közben érezze a duktor, barát, hogy elfogadjuk, bizalmas a viszonyunk vele.
2. Erőforrások feltérképezése, megerősítése (kérdésekkel rávezetni, hogy kire számíthat, miben tudnának családtagjai segíteni neki, ha engedné, kérné).
3. Új cselekvési módok végiggondolása, képes lenne-e máshogy cselekedni, mi lenne, ha máshogy csinálná? Mi történne, történhetne? Mire lenne igazán szüksége? 

Ezekről gyakran nem tudnak. Nincsenek tisztában az erősségeikkel, nem tudják felmérni, milyen helyzetben is vannak igazából. Meg kell őket erősíteni ezekben. 

A probléma tudatosítása még nem megoldás. 

Önmagában az önismeret nem ér semmit, tisztában lehet magával valaki, ismerheti a tulajdonságait, képességeit, de ettől még nem változik semmi, ha nem követi önnevelés.

Ha már ismeri önmagát, el kell határoznia, hogy máshogy cselekszik, gondolkodik, viselkedik. És csinálni is kell. Ha elkezd változni, akkor lesz elégedett, kiegyensúlyozott. 

Helyes segítői hozzáállás: őszinte kíváncsiság. Ez a legfontosabb tulajdonság. 

Egyet értesz? 

Önnevelés

Az önismeret nem elég, cselekedni kell! 

Grafológiai személyiségképet néha az önismereti út első lépéseként kérnek a fiatalok. Bizonytalanságaik eloszlatását, még kialakulóban lévő személyiségük támogatását várják. Útmutatást a jövőre nézve, hogy saját képesség-készletükkel, tulajdonságaikkal és viselkedési mintájukkal milyen irányba induljanak el az életben.

A haladók, akik már valamennyire ismerik magukat, és tudatosan keresik is a lehetőségeket, módszereket önmaguk mélyebb megismerésére, már tisztában vannak a viselkedésükkel, képességeiket jobbára kiaknázták, talán még objektívan is képesek magukra tekinteni. Ők akkor fordulnak hozzánk, ha elakadnak életük valamely területén, kudarc éri őket, vagy váltani szeretnének, és úgy érzik külső megerősítésre is szükségük van ehhez.

 
A grafológia fejlődése mára már lehetővé teszi, hogy a tudatalatti által vezérelt, kevésbé ismert területekbe is bepillanthassunk.  

Ha már azt is tudjuk, hogy milyen kényszer, parancs, vagy tiltás vezérel minket, hogy milyen hiedelem gátol bennünket, és mire támaszkodhatunk, úgy gondolhatjuk, már sínen vagyunk, kiegyensúlyozottan, elégedetten élhetünk.

Sokan azt hiszik, hogy maga a tudatosság, annak az ismerete, hogy miért cselekszünk bizonyos módon, már elég. Azonban az önismeret, még semmi. Pozitív változást csak önneveléssel érhetünk el. Van aki rájön, hogy cselekednie is kell. Egyszerűen csak észreveszi, hogy "már megint azt csinálom" és abbahagyja. Ha sokszor tesz így, egy idő után az új viselkedés épül be a személyiségbe a régi helyett.

A változtatáshoz akaraterő, bátorság és sok gyakorlás kell. Ne legyünk türelmetlenek magunkkal, de vállaljuk fel, hogy változni akarunk.