Csak rajtunk múlik? 2. rész

A reziliens személyiség  

Itt, és most nem a nagy traumákat, balesetet, vagy erőszakot elszenvedett emberek talpra állásáról elmélkedünk, hanem a naponta adódó apró-cseprő problémák, a párkapcsolati elakadások, az életpálya megvalósítás és különböző válság helyzetek megoldását akadályozó lelki tényezőket szeretnénk körüljárni, előző bejegyzésünkhöz kapcsolódva.

Úgy tűnik, valóban vannak rájuk jellemző tulajdonságai a „jól küzdő” embereknek. Eddig gondolhattuk úgy is, hogy akik nagy szenvedésnyomás hatására sem betegszenek meg, akiken pörgős-stresszes munkájuk nem hagy nyomot, szerencsés alkatok, jó genetikával rendelkeznek.

A „nagy küzdők”-ről én azt gondolom, hogy volt, vagy van valami hátrányuk, melyet be akarnak hozni, vagy valami nagy vágyuk, szenvedélyük, ami hajtja őket, hogy előre jussanak, hogy mindig megtalálják a kiutat a nehéz helyzetekből. Legtöbben gyermekkorukban már kerültek olyan helyzetbe, mellyel nagy nehézségek árán tudtak csak megbirkózni.

A pszichológusok már jó pár évtizede kutatják a sikeres lelki megküzdés hátterét.

A reziliencia rugalmasságot, hajlékonyságot, egyfajta lelki ellenálló képesség kifejlesztését jelenti. A környezeti hatások, öröklött, és pszichológiai adottságok együttesen alakítják. A reziliens személyiség a mindennapi, elkerülhetetlen, valamennyiünket nagy valószínűséggel utolérő akadályokra, váratlan és kellemetlen eseményekre, a helyzethez való gyors alkalmazkodási képességét felhasználva reagál. A rugalmasság a körülmények más nézőpontból való érzékelésére, a probléma újraértelmezésére vonatkozik. Ha szembenézünk a krízis helyzettel, felvállaljuk, hogy most változtatnunk kell, a megoldást keresünk, máris visszaszereztük a kontrollt. Kevésbé látjuk kilátástalannak, megoldhatatlannak problémánkat.

A jó hír az, hogy ez egy fejleszthető képesség, melyet tudatosan, akár önismereti módszerek bevonásával erősíthetünk magunkban. Aki olvassa e sorokat, valószínűleg már nem jár messze ennek megvalósításától, a többiekkel pedig ismertessük meg ezeket a fogalmakat.

Oszd meg, ha ismerőseidnek is hasznos lehet!

Ha bővebben is érdeklődsz 

Ők már megkapták a legfrissebbet.

témáink iránt: Iratkozz fel!

Kiválasztás grafológiával

Az EU-JOBS fiataloknak szóló magazinjában, a Bob Info-ban megjelent cikkünk:

Mi a Grafológia?

A grafológia az írás vizsgálatával képes következtetni az egyén személyiségére és azokra a vonásokra, amelyek a viselkedést határozzák meg. Megállapítható az író személy pszichés közérzete, értelmi képességei, a társas viselkedésének jellegzetességei, az érzelemvilága, és a munkamódja.

A grafológia támogatást nyújthat a pályaorientációban, az életvezetési, partnerkapcsolati és pedagógiai problémák okainak feltárásában, valamint a személyügyben.

Grafológia és a kiválasztás

Ha kézzel írott önéletrajzot kérnek egy álláshirdetésben, sokaknak az jut eszében, hogy biztosan azért kérik, mert grafológus akarja elemezni az írásukat.

Azonban tudnunk kell, hogy a kiválasztás maga egy folyamat, melynek első szűrője nem a személyiségjellemzőket érinti, hanem a képzettséget, szakmaiságot. A grafológus bevonására csak az utolsó fázisban kerül sor, általában az utolsó 3-5 jelentkező összehasonlításánál.

Nem akarom, hogy belém lássanak.

Sokan aggódnak, ha megtudják, hogy grafológus fogja elemezni az írásukat a kiválasztási folyamat során, mivel tartanak attól, hogy a leendő főnökük így bele fog látni érzelmi életükbe, esetleges problémáikba, személyes szférájukba.

Azonban a grafológusok etikai kódexe védi a személyiségi jogokat így a cégek számára készített grafológiai elemzés nem érinti a vizsgált személy érzelmi életét.

Azt is fontos tudni, hogy grafológiai elemzést csak akkor vállalhatnak el a grafológusok, ha az író személy hozzájárulási nyilatkozat formájában beleegyezését adta az írásának elemzéséhez.

Valamint hasznos információ lehet, hogy ha már hozzájárulásodat adtad az elemzésedhez jogod van megkapni a rólad készített elemzést, ezért célszerű még a hozzájárulási nyilatkozat átadásakor jelezni, hogy igényt tartasz elemzésedre.

Csak rajtunk múlik!? 1. rész

Előző bejegyzésünkhöz kapcsolódva (Hogyan reagálhatunk a válságra?), tovább gondolva a témát, túl általánosnak érzem az írás üzenetét, bár buzdításnak elmegy.

Mi, önismeret mániások sokszor találjuk szembe magunkat azzal a kifogással, hogy bár az emberek többsége érdekesnek találja a grafológiát, nem hisz abban, hogy általa változhatna valami az életében. Vagy, ha kér is elemzést, röpke egy hét múlva már el is felejtette az abban leírtakat, esetleg pár napig még duzzad a mellkasa a pozitív, lelkesítő mondatokra emlékezve. Miért van az, hogy csak egy szűkebb réteg gondolkozik el néha, hogy milyen érdekes a személyiség, hogy kihasználja-e azokat a képességeit, melyekben tényleg jó? Kevesen elmélkednek olykor, hogy mi lehet az a viselkedésmód, amellyel megnehezítik saját életüket?

Ők aztán, szép lassan tettekre is elszánják magukat, kis lépésekben tanulva magukról, változni kezdenek.

A szabadság lehetősége

Mi az a tényező, ami az egyik emberben megvan, a másikban nincs?

A pszichológusok ezt belső lehetőségnek hívják, melyet az egyén élettapasztalatai, gyermekkori élményei alakítanak. Vannak, akik szerint ez vagy lesz valakinek, vagy nem. Gyakran, az alkoholista szülő példáját említik: mivel a gyermek születésétől kezdve magába szívja a körülötte élők érzéseit, viselkedését, megküzdési módját, egyszóval belőlük épül fel a személyisége, nem lehet más választása, vagy ő is alkoholistává válik, vagy ennek éppen az ellenkezőjét teheti, soha nem nyúl a pohár után. Ebben az esetben sem dönt saját elhatározásból, csak az ellenkezőjét teszi, mint szülei. Sajnos ettől még nem reagál az őt érő hatásokra, stresszre, leküzdendő akadályokra szabadon, saját megoldási móddal felfegyverkezve, mert ennek nincs meg a belső lehetősége.

(Kicsit árnyalja a képet, ha az egyik szülő viszonylag ép lelkű).

Ezzel szemben én azt gondolom, hogy a gyermek, miközben felnő, megismeri a körülötte élő embereket, olvas, tanul, információkat gyűjt, más példákat lát, és levonja a következtetéseket, saját szüleire és életükre vonatkozóan. Tudatosan dönthet arról, hogy Ő más utat keres. Ma már sokféle segítséget is kaphat ehhez. Én nem írnám le azokat az embereket, akik valamilyen hátránnyal indultak. Sokszor éppen a hátrányos helyzet sarkalja hatalmas teljesítményekre az embereket. Véleményem szerint inkább a tudatlanság, (nem tanulatlanság) az önmagunkkal való törődés hiánya, és az érzelmi intelligencia alacsony foka az oka annak, hogy benne maradunk kilátástalan helyzetekben. Aki azt gondolja, hogy mindent tud az életről, aki nem nyitott az információkra (és itt nem a Tesco legújabb ajánlataira, vagy vicces FB hozzászólásokra gondolok), akiben nincs már tudásvágy, az nem adja meg magának a belső lehetőséget, még ha a külsők adottak is lennének.

Vajon vannak olyan tulajdonságok, személyiségjegyek melyek befolyásolják, hogy milyen mértékben vagyunk képesek a változtatásra, a tudatos életvezetésre? Gondolok itt például az önbizalomra, magabiztosságra, kíváncsiságra. Milyen a fejlődni képes személy?