Hogyan reagálhatunk a válságra?

Válság, válni, választani, változni

Válságban

Az utóbbi években, szinte minden családi, baráti, vagy munkahelyi beszélgetésben előforduló szavunk a válság. Valamilyen módon mindannyiunkat utolér, megijeszt, már a gyerekek is ismerik a jelentését. Várjuk, hogy elmúljon, vége legyen, és akkor minden folytatódhat tovább, a megszokott kerékvágásban.

De mi lenne, ha elgondolkoznánk egy kicsit azon, hogy mi az értelme a válságnak saját életünkben, vagy társadalmi szinten?

Az értelmező szótár szerint: „Eredet [válság < vál(ik) + -ság (főnévképző)]  Bizonytalan állapot, amiből a kialakult helyzet jóra is, rosszra is fordulhat. Ez „pengeélen táncolás”, amikor a megszokott működés nem lehetséges, és egy veszélyes helyzet áll fenn.
1.  Nehéz időszak, amikor nagy veszély, nehézség vagy aggodalom van a jövőt illetően.
2. Átvitt értelemben: Sorsforduló időszak; egy személy, közösség életében, tevékenységében egy súlyos helyzet, esemény, fordulat, amellyel hosszabb-rövidebb időre eldől a személy, közösség sorsa.
3. Biológia, lélektan: Nagyobb zökkenő, stresszes élethelyzet, zavar egy életfolyamatban, fejlődésben, amely az egészséges életműködést is megzavarhatja.”

Számomra minden definícióban felismerhető a tarthatatlan állapot megléte. Valamiért, valahogyan olyan helyzet alakult ki, mely ránk nézve veszélyes. Akkor mondjuk ki, hogy válságban a házasságom, a vállalkozásom, a gazdaság, amikor már képtelenek vagyunk fenntartani a jelenlegi állapotot, érezzük, nincs tovább.

Többféle reakció következhet ezután. Az optimisták reménykednek, majdcsak elmúlik, hiszen mindig volt valahogy. A szőnyeg alá söprő típusok megpróbálják elkábítani magukat alkohollal, vagy betegek lesznek.(Szomatizációnak nevezzük, amikor a kezeletlen lelki problémákhoz már testi tünetek is társulnak).

Ugyanakkor vannak, akik rájönnek, hogy cselekedniük kell. Rádöbbennek, hogy azért kerültek válságba, mert a korábbi körülmények megváltoztak, így nekik is változniuk, változtatniuk kell. Felismerik, hogy valamit hosszú időn keresztül rosszul csináltak, vagy csak nem kellő tudatossággal, megszokásból. Talán útközben szem elől tévesztették a célt, vagy belefásultak napi küzdelmeikbe. Kiüresedtek, féltek szembenézni a fölöttük egyre magasabbra tornyosuló problémáikkal.

Tanulom magam

Történhetnek velünk tragédiák, különböző traumák, melyekkel szembe kell néznünk, fel kell dolgoznunk, hogy tovább élhessük az életünket. De bármilyen természetű válságba is kerültünk, nekünk kell cselekednünk.
Amikor eljutunk erre a felismerésre, előfordulhat, hogy már nem is tudjuk, kik vagyunk, mit kellene tennünk, hogyan tovább? Lehet, hogy kilátástalannak látjuk a helyzetünket, és nincs stratégiánk, nem találjuk a megoldást. Talán már arra sem emlékszünk , mikor kezdődtek a problémák.

Az önismeret fejlesztése sokat segíthet saját magunk, és a többi ember megértésében.
Viselkedésünk, reakcióink okainak megértésével, közelebb kerülhetünk a „miértek”-hez. A válság szükségszerűen változáshoz vezet. Az a nagy kérdés, hogy felismerjük-e ezt, és elköteleződünk-e mellette, hogy tudatosan részt vehessünk ebben a változási folyamatban?
Minden nehéz helyzetből tanulhatunk valamit magunkról, ha sikerült megoldanunk, nő az önbizalmunk, eddig számunkra is rejtett képességeinkre bukkanhatunk, bölcsebbek, tapasztaltabbak leszünk. Önmagunk feltérképezése, nehéz és fáradságos munka, de nem kell egyedül átvészelni ezt az időszakot. Biztos vannak körülöttünk barátok, családtagok, akikben megbízunk, akik támogathatnak bennünket. Szükségünk lehet olyasvalakire is, aki objektívan, kívülállóként tekinthet a problémánkra.

Ne féljünk szakemberhez fordulni, hiszen segítségével gyorsabb és könnyebb lehet ez a változás.